Interjú a Démon Hercegnővel

Szerkesztőségünk most először keresett meg egy pankrátort azzal a kéréssel, hogy szeretnénk vele interjút készíteni, a brit birkózónő pedig szívesen állt rendelkezésünkre:

(click here for English version)

Először is, szeretném megköszönni, hogy ilyen közvetlen és segítőkész voltál velünk, amikor megkerestünk azzal, hogy szeretnénk veled interjút készíteni. Mivel olvasóink többsége valószínűleg nem hallott még rólad, kérlek mesélj magadról, ki is vagy te, mit tudhatunk a kötelek közti és a köteleken kívüli életedről?

Ugyan, nekem megtiszteltetés. Nos, az igazi nevem Beth, van egy hétköznapi állásom, épp most költözünk Birminghambe a barátommal, aki egyébként szintén pankrátor. Igazából a méretemből adódóan az emberek csak nehezen hiszik el, hogy pankrátor vagyok, de ahogy mondani szokás, a látszat néha csal – a termetemhez képest meglepően erős vagyok.
Shax néven birkózók, körülbelül már négy éve. Viszont meglepően nagy a kontraszt a hétköznapi életem és a ringbéli szerepem között. A mindennapokban az egyik legrendszeretőbb lány vagyok, akivel találkozhatsz, azonban mikor Shax szerepét öltöm magamra, minden olyan kaotikus, őrült és szórakozott lesz.
Shax eszméjéről azt érdemes tudni, hogy egy olyasvalaki, akinek nincs rend a fejében; szeret fájdalmat okozni másoknak és előfordul, hogy saját fájdalmát is élvezi. Jól szórakozik miközben elpüföl másokat.
Nincs különösebb birkózóstílusom, mindig az aktuális mérkőzéshez legmegfelelőbb módon dolgozom, bár annyi biztos, hogy mindig agresszívan megyek előre és hajtom – ez biztos valamiféle szindróma az alacsony lányoknál.
Eredetileg Sheffieldben kezdtem edzeni (Anglia északi részén) az EBW-nál és Kris Travis-szel, akinek köszönhetően aztán a WAW-nál edzhettem és dolgozhattam az eddigi években. Tény, hogy eddigi legnagyobb szerepeimet ennél a két szervezetnél kaptam (ideértve a Bellatrix-ot is, a WAW női testvérvállalatát), de ettől az évtől teljesen arra koncentrálok, hogy kitörhessek innen. Az egyik szervezet, ami szívesen fogad októbertől, az az RCW, amit nagyon várok, tényleg minden lehetőség adott hozzá. Ezenkívül nemrég debütáltam a LuchaForever-nél, ami az utóbbi időben elég felkapott hely, és bízok hozzá, hogy szívesen látnak ott hosszútávon.
Mikor a motiváció kerül szóba, be kell valljam, elég egyedi eset az enyém, ugyanis én gyerekként nem néztem pankrációt, sőt tulajdonképp mielőtt belevágtam nem is igazán tudtam, hogy létezik ez a dolog. Nekem a színészet volt a minden, ameddig bele nem csöppentem a pankráció fura világába és hát itt ragadtam, és most itt próbálom megvillantani színész énemet. Mióta benne vagyok a pankráció világában, azok az előadók, akik inspirálnak engem, azok Tara/Victoria, Daffney és Low-Ki.

Miért vetted fel a ’Shax’ nevet? Mit jelent számodra?

Hogy miért éppen Shax? Az igazat megvallva nem igazán tudtunk megfelelő nevet találni az akkoriban még démoni karakteremnek. A Google-t hívtuk segítségül, egyszerűen rákerestünk arra, hogy női démonnevek és ez tetszett a legjobban.
Hol látod magad a pankráció jövőjében? Mik a céljaid? Miről szeretnél ismert lenni?
Őrültségnek hangzik, de nem igazán soroltam magamat sehova, szerintem ezt elég nehéz megjósolni, tekintve, hogy milyen gyorsan változik, mennyire bizonytalan ez a biznisz. Persze vannak megvannak a magam céljai, ami elsősorban abban merül ki, hogy a független szervezete körében ismertté váljak. Nekem ez nem arról a hírnévről meg hasonlókról szól, amit a WWE hozhat magával (habár nem utasítanám vissza), én inkább kedvelem a kis, meghitt rendezvényeket, ahol jobban bevonhatod a rajongókat, egyfajta kapcsolatot építhetsz ki velük, vagy – az én esetemben – könnyebben rájuk lehet hozni a szívbajt.

Mesélj nekünk a kedvenc vagy legemlékezetesebb mérkőzésedről.

A legemlékezetesebb mérkőzésemnek valószínűleg a Leeds városában Saraya Knight, Lady Lory és Violet O’hara ellen vívott női címmeccsemet mondanám, ahol a felső kötélről leesve leskorpióztam magam (hanyatt esve rúgtam magamat fejbe). Mindenki azt hitte, hogy meghaltam, én is. Ekkorra az orrom már rég be volt törve, minden csupa vér volt, alig tudtam levegőt venni vagy megmozdulni, de mégis lehoztuk a meccset.
Nem nevezném a kedvenc meccsemnek, de a kedvenc pillanatom mégis az volt, mikor utána odajött a tesóm és megkérdezte, igazi volt-e a vér, ami az orromból spriccelt.

Mivel weboldalunk leginkább a WWE-vel foglalkozik, muszáj megkérdeznem hogy vélekedsz a sportszórakoztatás legnagyobb intézményének jelenlegi helyzetéről, különösképp a női forradalomról? Van kedvenced a jelenlegi roster-en?

Briliáns. Mikor elkezdtem pankrációt nézni, a dívák kötötték le a figyelmemet és hogy hogyan néznek ki. Nem engedték nekik, hogy bármiféle komolyabb mozdulatot kivitelezzenek, vagy hasonlót. A WWE fejlődése fantasztikus. Változtattak a feltételeken, elfogadóbbak lettek a változással szemben, így a műsor a továbbiakban is érdekes maradhat. Különösen rajongok a brit tornáért, mert megmutathattuk az angol tehetségeket, akikből akad szép számmal. A brit pankráció szárnyra kapott, mindenki nagyon bizakodó, nagyszerű. Nem igazán ismerem személyesen a fellépőket, de néhányukkal volt szerencsém találkozni, ahogy a közelgő Mae Young Classic szereplőivel is. Sokan közülük nagyon jó barátok és hihetetlenül örülök a sikerüknek.
Ha választanom kell valakit a WWE-ből, mint kedvenc női pankrátor, az Asuka. A megjelenése egyszerűen nagyszerű és a stílusa lenyűgöző. El kell ismerni, mennyire tehetséges.

Látod magad egyszer a WWE ringjében birkózni? Ha választhatnál, kivel néznél szembe a RAW-ról, SD Live-ról vagy NXT-ből?

Ahogy már korábban említettem, nem feltétlenül célom a WWE-ben szerepelni, de nem is utasítanám vissza, ha arra kerülne sor. Persze örülnék, ha legalább egyszer kipróbálhatnám magam a WWE ringjében, hogy azt is megtapasztaljam. Arra a kérdésre, hogy kivel néznék szembe, nem tudnék egy előadót megnevezni.

Félve kérdezem meg, mivel egyesek egyetértenek majd a válaszoddal, de lesz, akik nem. A pankrációra mint művészetre, vagy mint üzletre tekintesz?

Lehet mindkettő? Persze ez a legegyszerűbb válasz, de komolyan ezt gondolom. Ha szereted a munkádat, az nagy előnyt jelent. Kimegyünk a ringbe és ledolgozunk egy meccset, de nyilván azért csináljuk, mert szeretjük ezt csinálni, ezen kívül rengeteget figyelünk egymásra és támogatjuk egymást.

Ahogy azt már tudod, magyarok vagyunk. Szerintem hallottál már a HCW-ről. Mit tudsz róluk? Szívesen dolgoznál velük?

Őszinte leszek, sajnos nem túl sokat hallottam róluk, de most rákerestem a neten és kicsit többet megtudtam róluk. Tetszik, hogy edzéseik is vannak, szeretem azokat a szervezeteket, akik ugyanúgy edzik az embereiket és a sportot is megmutatják, és abból ítélve, amit a neten láttam, egy sikeres és jó alapokra helyezett vállalatnak gondolom, nem gyenge műsorokkal! Mg szép, hogy szívesen dolgoznék velük. Mindig szeretek új szervezeteknél dolgozni, főleg ha ehhez külföldre kell mennem. Olyan szervezetnek néznek ki, akik bátorítják a gimmick munkát és azért dolgoznak, hogy ez átjöjjön a show-kon, briliáns.
Mi a véleményed az intergender (nemek közti) pankrációról? Volt már részed benne?
Teljes mértékben támogatom az intergender pankrációt, habár úgy vélem akkor működik igazán, ha egy jó sztori van mögötte. Ezelőtt igazából csak férfiakkal birkóztam, mivel ahol edzettem, ott egyedül voltam lány, de hogy őszinte legyek, hiányzik az az időszak, sokkal jobb egy férfival a kötelek közt, mint egy nővel.

Volt valamilyen komolyabb sérülésed?

Igen, sikerült egyet begyűjtenem. Mérkőzés közben, mikor áthajítottak a kötélen, teljes súlyommal a könyökömre estem, összecsúsztak az ízületek és a vállízületi szalagok megnyúltak. Azóta is nem kevés gondot okoz a visszatérő vállfájdalom, amire sajnos az egyedüli megoldás a műtét lenne, amiről hallani sem akarok. Hat hónapot kellene kihagynom, ez nem játszik. Szerencsére a ringben ez nem hátráltat.

Mit jelentett számodra tanítód, Kris Travis?

Gyakorlatilag Kris az oka, hogy nem hagytam fel a pankrációval, ha ő nincs, hamar abbahagyom. De ő folyton biztatott, és azon volt, hogy érezzem, mennyit érek az akadémián, ahol ugye egyedül voltam lány, de ő mindig kiállt mellettem, hogy lehetőségeket kaphassak. Sokszor adott edzéseket, amik mindig hasznosak voltak. Sosem feledem, mikor az ütéseket tanította, különösen ököllel. Kifektettem a srácot akivel edzettem egy egyenessel az arcába. Sose láttam Kris-t úgy sírni a nevetéstől… Habár a srácnak nem annyira tetszett a dolog.
Kris nem sokkal azután, hogy belevágtam, segített nekem fellépéseket intézni független szervezeteknél, aztán Norwichba küldött Julia-hoz (Paige anyja), a Knight családhoz, ahol más lányokkal edzhettem együtt és több lehetőségem volt, hogy fejlesszem magam.
Nem sokkal arra, hogy Norwichban kezdtem edzeni, délre költöztem, ott ért a szörnyű hír, hogy Kris rákos. Az egyetlen dolog, amit eddigi karrierem alatt megbántam, hogy nem töltöttem vele annyi időt amennyit csak tudtam volna, és szörnyen érzem magam, ha arra gondolok, hogy az utolsó heteiben egyáltalán nem láttam őt. Rengeteget tett értem, hálás leszek neki mindig a segítségéért.
De Kris nem csak az edzőm volt. Nagyon közeli barátok voltunk, aki mindig mellettem volt, amikor bármi nehézségem volt. Sokat segített a konditeremben is, bár az erőfeszítés eredménye sokszor az volt, hogy úgy feldühített, hogy Sheffield híres, Corporation nevű éjszakai klubjában kötöttem ki!
Hiányzik, és sosem felejtem el a sok segítséget és inspirációt, amit adott mindenkinek a ringben vagy azon kívül.

Mit mondanál azoknak, akik most kezdenének el birkózni? Mit tanácsolnál nekik?

Azt javasolnám, jól gondolják meg, hogy belevágnak-e, mert ez ugyan egy brillián sport, teljesen élvezhető, de nem a gyengéknek vagy akik nem teljes szívvel csinálnák. Elkötelezettséget igényel. Viszont ha kész vagy elkötelezni magad, akkor vágj bele, nem fogod megbánni.

Köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál. Sok sikert kívánunk a karrieredhez!

Közzétéve: 2017.07.29, 12:30

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.